Az alábbi anyagból az ennek ellenkezőjét hazudó kormány és annak rendőrsége számára igen kínos adatok és tények derülnek ki: egyre növekvő bűnözés, egyre gyakoribb tanárverések stb. Ráadásul mindez a kormányellenes hangulatkeltéssel igazán nem vádolható, fideszes Magyar Nemzetben jelent meg, azaz biztosan nem légből kapott információ. Nesze neked „Két Hét”, meg „Helyreállítottuk a jogrendet az utcán”, és nesze neked Navracsics-hazugságok...
Egy pillanat alatt fellángolhat az erőszak
Új minőség a tanárok bántalmazása
A statisztikák szerint egyre több esetben támadnak rá közfeladatot ellátó személyre. Tavaly csak Budapesten tíz esetben volt szükség rendőri intézkedésre tanárokat ért támadások miatt. A törvény betűjén túl mentorok és újabban már rendőrök is részt vesznek az iskolai agresszió kezelésében. Majdnem mindegy, hogy elitiskoláról vagy éppen egy szakmunkásképzőről van-e szó, a konfliktust szinte bármi kiválthatja. Az erőszakot mint jelenséget nem lehet megszüntetni egy társadalomban, ám új oktatási módszerekkel és főleg a szakemberek jobb párbeszédével lehetne eredményeket elérni.
Most már heti rendszerességgel találkozhatunk a pedagógusok bántalmazásáról szóló híradásokkal is. Tanórán támadnak rá a többnyire túlkoros, hátrányos helyzetű, vagy speciális nevelést igénylő kategóriába sorolt tanulók a kiszolgáltatott tanerőre. Egyre gyakoribb az is, hogy a vélt vagy valós sérelmeik miatt felháborodott szülők rontanak rá a meglepett pedagógusra az iskola folyosóján, a tanáriban, vagy a diákok előtt a tanórán. Az agresszió inkább mentális sérelmet okoz, elbizonytalanít és sokszor olyan lelki töréshez vezet, ami pályaelhagyással is járhat. A sajnálatos jelenségekre a jogalkotók is felfigyeltek, az új parlament egyik első lépése az volt, hogy a közfeladatot ellátó személyek közé sorolta a pedagógusokat. A törvény szigora mellett egyes iskolák jól megtermett „mentorokat” is alkalmaznak, akik már a kapuban megállítják a felbőszült szülőt, vagy ott ülnek az órán és tekintélyükkel vigyázzák a rendet.
Romlik a helyzet, Budapest az élen
Szükség is van rájuk, mert a rendőrségi statisztikák a helyzet romlását vetítik előre. Míg 2009-ben összesen 337 esetben támadtak rá közfeladatot ellátó személyre, 2010-ben ez a szám 468-ra nőtt, igaz, e növekedés mögött az a nyári törvénymódosítás is ott állhat, hogy a közfeladatot ellátó személyek közé sorolták a pedagógusokat is. A 131-es esetszám-növekedés ettől függetlenül jelentősnek mondható. Nem mellékes az sem, hogy a támadások, garázdaságok majdnem egyharmadát mindkét évben ittas állapotban követték el. Területi lebontásban 2010-ben Budapest áll az élen, itt 10 esetben kellett intézkednie a rendőröknek amiatt, mert pedagógusra támadtak. Előkelő helyen van Hajdú-Bihar, ahol kilenc, és Borsod mellett Szabolcs, ahol nyolc-nyolc az esetszám. Meg kell jegyezni, hogy Veszprém, Vas, Békés és Nógrád megyékre viszont nem jellemző az erőszaknak eme formája.
Feltűnő, hogy a veszélyes jelenségre éppen az internet hívta fel a figyelmet. Emlékezetes, ahogy egy ország szörnyülködött a fizikatanárát megalázó és egy mosdó alkatrészével ütlegelő középiskolás esetén 2008 tavaszán, ami az egyik osztálytárs mobiltelefonjával lett rögzítve és így kerülhetett fel a világhálóra. (Nem mellékes, hogy a történtek után elhagyta a pályát a tanár, vélhetően a lelki sérülései miatt egy szanatóriumban kezelték.) A kezdetben csak szórványosan jelentkező, erőszakos szülők által elkövetett támadások sem erősítik éppen a tanári tekintélyt. A nyilvánosságra került esetekben az apák mellett az anyák is legalább akkora számban főszereplők, de előfordult néhányszor, hogy az idősebb testvér tört be a tanórára. Nem megkerülhető a székesfehérvári szakiskola esete sem, ahol az elhibázott integráció miatt egy nagyobb csapat tartotta rettegésben az iskolát, a tanulókat és a pedagógusokat egyaránt. Itt végül állandó rendőri jelenléttel sikerült megfékezni az indulatokat, mert a helyi cigány kisebbségi önkormányzat is tehetetlennek bizonyult e téren.
Az is biztos, hogy nem lehet minden problémás osztály elé rendőrt állítani, ugyanakkor a tanári kiszolgáltatottság is agresszióhoz vezethet. Jellemző példa erre az a közelmúltban történt eset, amikor egy tanórai konfliktusra a jól megtermett tanerő azzal tett pontot, hogy egyszerűen lefejelte az őt sértegető diákot. Az sem mellékes, hogy erről az esetről is készült mobiltelefonnal egy felvétel, talán ezért is szerezhettünk róla tudomást.
Új minőség a tanárok terrorizálása
Az oktatási rendszernek mindig is szembe kellett néznie az erőszakos viselkedéssel és azzal a problématömeggel is, amit mindez jelent. Rosta Andrea szerint a diákok közötti agresszív viselkedés egyáltalán nem szokatlan, ugyanakkor a tanárok megtámadása már egy új minőséget jelent. E jelenség hátterében számos ok állhat. A szociológus példaként említi a tanárok tekintélyének meggyengülését, „az iskola mint intézmény presztízsének” hanyatlását, a tömegképzés által jelentett minőségcsökkenést. Utóbbi esetében a tanárok kénytelenek lesüllyedni az uralkodó szintre, amit a diákok is érzékelnek.
Az elitiskolák sem mentesek az agressziótól, a lányok sem angyalok
Az egymás vagy éppen a tanárok terrorizálása nem feltétlenül csak a rossznak tartott környékeken vagy hátrányos helyzetű településeken fordul elő. Erre világít rá Rosta Andrea is, hiszen „arányaiban az elitiskolákban nincsen kevesebb erőszak, mint mondjuk egy szakmunkásképzőben”. Ám az eszközökben eltérések figyelhetők meg – teszi hozzá a szakember, mert előbbiben „a nyílt erőszak helyett inkább verbálisan, vagy rejtetten jelennek meg az ilyen viselkedésformák”. Persze meg kell említeni a szocializációs környezetet is, hiszen akik rosszabb családi helyzetből érkeznek, frusztráltabbak és rosszabb a konfliktusmegoldó képességük is. Tanult mintáik nem alkalmasak arra, hogy a konfliktushelyzeteket megfelelően kezeljék.
Főleg a hátrányos helyzetű fiatalok vesznek részt az iskolai erőszakos cselekményekben, ám a lányok sem maradnak ki ebből – árnyalja a képet a szakember. Utóbbiakra főleg a verbális erőszak vagy a kiközösítés a jellemző, ugyanakkor a fizikai agressziót részükről jóval szigorúbban ítéli meg a társadalom.
Bármibe bele lehet kötni
A konfliktus kiváltó oka általában valamilyen – nem feltétlenül (Kuruc.info: már a szóhasználat [„nem feltétlenül”] is arra utal, hogy túlnyomórészt az, értsd: a cigány csak fehérre támad / azt fosztja ki, veri össze, és nem a saját fajtabelijére...) etnikai – „másság”. A hajviselet, az öltözködés, bármilyen tényező katalizátor lehet. Rosta szerint alapvetően nem lehet megszüntetni az erőszakos viselkedést a társadalomban, így nyilván az oktatási rendszer keretei között sem. „Az anómia mindig is jelen lesz, az ilyen erőszakos viselkedés kriminalizációja nem feltétlenül vezet célra.” Számos részrendszeren keresztül a társadalom jobbítására van szükség, ebben a problémakörben rövid távon nem várhatunk eredményeket – tette hozzá a szociológus. Szerinte meg kellene vizsgálni az olyan oktatási módszereket, amelyeket már az Egyesült Államokban sikerrel kipróbáltak. „Nem egyénileg, hanem csoportszinten kell foglalkozni a gyerekekkel.” Rosta ennek két okát is megnevezte: egyrészt így a csoportból korábban kiközösített vagy önként kivált diákok is újra részt vehetnek a közösség életében, másrészt jelentősen csökkenthető a diák-diák, tanár-diák rivalizáció. Nagyon fontos lenne, hogy az órák alatt ne csak a tudás átadása, hanem a nevelés is kapjon fontos szerepet – teszi hozzá a szakember. A tudásalapú társadalom mellett az értékalapú társadalom is éppoly fontos, s mindkettő alakításában az oktatás társadalmi alrendszere sokat segíthet.
Rosta Andrea súlyos gondnak nevezte, hogy nincsen megfelelő kommunikáció a terület dolgozói, szakemberei között. Úgy látja, hogy a tanároknak akár negyedévenként is össze kellene ülniük pszichológusokkal, gyermekvédelmi referensekkel annak érdekében, hogy legyen pontos információjuk a problémás fiatalokról.
Új minőség a tanárok bántalmazása
A statisztikák szerint egyre több esetben támadnak rá közfeladatot ellátó személyre. Tavaly csak Budapesten tíz esetben volt szükség rendőri intézkedésre tanárokat ért támadások miatt. A törvény betűjén túl mentorok és újabban már rendőrök is részt vesznek az iskolai agresszió kezelésében. Majdnem mindegy, hogy elitiskoláról vagy éppen egy szakmunkásképzőről van-e szó, a konfliktust szinte bármi kiválthatja. Az erőszakot mint jelenséget nem lehet megszüntetni egy társadalomban, ám új oktatási módszerekkel és főleg a szakemberek jobb párbeszédével lehetne eredményeket elérni.
Most már heti rendszerességgel találkozhatunk a pedagógusok bántalmazásáról szóló híradásokkal is. Tanórán támadnak rá a többnyire túlkoros, hátrányos helyzetű, vagy speciális nevelést igénylő kategóriába sorolt tanulók a kiszolgáltatott tanerőre. Egyre gyakoribb az is, hogy a vélt vagy valós sérelmeik miatt felháborodott szülők rontanak rá a meglepett pedagógusra az iskola folyosóján, a tanáriban, vagy a diákok előtt a tanórán. Az agresszió inkább mentális sérelmet okoz, elbizonytalanít és sokszor olyan lelki töréshez vezet, ami pályaelhagyással is járhat. A sajnálatos jelenségekre a jogalkotók is felfigyeltek, az új parlament egyik első lépése az volt, hogy a közfeladatot ellátó személyek közé sorolta a pedagógusokat. A törvény szigora mellett egyes iskolák jól megtermett „mentorokat” is alkalmaznak, akik már a kapuban megállítják a felbőszült szülőt, vagy ott ülnek az órán és tekintélyükkel vigyázzák a rendet.
Romlik a helyzet, Budapest az élen
Szükség is van rájuk, mert a rendőrségi statisztikák a helyzet romlását vetítik előre. Míg 2009-ben összesen 337 esetben támadtak rá közfeladatot ellátó személyre, 2010-ben ez a szám 468-ra nőtt, igaz, e növekedés mögött az a nyári törvénymódosítás is ott állhat, hogy a közfeladatot ellátó személyek közé sorolták a pedagógusokat is. A 131-es esetszám-növekedés ettől függetlenül jelentősnek mondható. Nem mellékes az sem, hogy a támadások, garázdaságok majdnem egyharmadát mindkét évben ittas állapotban követték el. Területi lebontásban 2010-ben Budapest áll az élen, itt 10 esetben kellett intézkednie a rendőröknek amiatt, mert pedagógusra támadtak. Előkelő helyen van Hajdú-Bihar, ahol kilenc, és Borsod mellett Szabolcs, ahol nyolc-nyolc az esetszám. Meg kell jegyezni, hogy Veszprém, Vas, Békés és Nógrád megyékre viszont nem jellemző az erőszaknak eme formája.
Feltűnő, hogy a veszélyes jelenségre éppen az internet hívta fel a figyelmet. Emlékezetes, ahogy egy ország szörnyülködött a fizikatanárát megalázó és egy mosdó alkatrészével ütlegelő középiskolás esetén 2008 tavaszán, ami az egyik osztálytárs mobiltelefonjával lett rögzítve és így kerülhetett fel a világhálóra. (Nem mellékes, hogy a történtek után elhagyta a pályát a tanár, vélhetően a lelki sérülései miatt egy szanatóriumban kezelték.) A kezdetben csak szórványosan jelentkező, erőszakos szülők által elkövetett támadások sem erősítik éppen a tanári tekintélyt. A nyilvánosságra került esetekben az apák mellett az anyák is legalább akkora számban főszereplők, de előfordult néhányszor, hogy az idősebb testvér tört be a tanórára. Nem megkerülhető a székesfehérvári szakiskola esete sem, ahol az elhibázott integráció miatt egy nagyobb csapat tartotta rettegésben az iskolát, a tanulókat és a pedagógusokat egyaránt. Itt végül állandó rendőri jelenléttel sikerült megfékezni az indulatokat, mert a helyi cigány kisebbségi önkormányzat is tehetetlennek bizonyult e téren.
Az is biztos, hogy nem lehet minden problémás osztály elé rendőrt állítani, ugyanakkor a tanári kiszolgáltatottság is agresszióhoz vezethet. Jellemző példa erre az a közelmúltban történt eset, amikor egy tanórai konfliktusra a jól megtermett tanerő azzal tett pontot, hogy egyszerűen lefejelte az őt sértegető diákot. Az sem mellékes, hogy erről az esetről is készült mobiltelefonnal egy felvétel, talán ezért is szerezhettünk róla tudomást.
Új minőség a tanárok terrorizálása
Az oktatási rendszernek mindig is szembe kellett néznie az erőszakos viselkedéssel és azzal a problématömeggel is, amit mindez jelent. Rosta Andrea szerint a diákok közötti agresszív viselkedés egyáltalán nem szokatlan, ugyanakkor a tanárok megtámadása már egy új minőséget jelent. E jelenség hátterében számos ok állhat. A szociológus példaként említi a tanárok tekintélyének meggyengülését, „az iskola mint intézmény presztízsének” hanyatlását, a tömegképzés által jelentett minőségcsökkenést. Utóbbi esetében a tanárok kénytelenek lesüllyedni az uralkodó szintre, amit a diákok is érzékelnek.
Az elitiskolák sem mentesek az agressziótól, a lányok sem angyalok
Az egymás vagy éppen a tanárok terrorizálása nem feltétlenül csak a rossznak tartott környékeken vagy hátrányos helyzetű településeken fordul elő. Erre világít rá Rosta Andrea is, hiszen „arányaiban az elitiskolákban nincsen kevesebb erőszak, mint mondjuk egy szakmunkásképzőben”. Ám az eszközökben eltérések figyelhetők meg – teszi hozzá a szakember, mert előbbiben „a nyílt erőszak helyett inkább verbálisan, vagy rejtetten jelennek meg az ilyen viselkedésformák”. Persze meg kell említeni a szocializációs környezetet is, hiszen akik rosszabb családi helyzetből érkeznek, frusztráltabbak és rosszabb a konfliktusmegoldó képességük is. Tanult mintáik nem alkalmasak arra, hogy a konfliktushelyzeteket megfelelően kezeljék.
Főleg a hátrányos helyzetű fiatalok vesznek részt az iskolai erőszakos cselekményekben, ám a lányok sem maradnak ki ebből – árnyalja a képet a szakember. Utóbbiakra főleg a verbális erőszak vagy a kiközösítés a jellemző, ugyanakkor a fizikai agressziót részükről jóval szigorúbban ítéli meg a társadalom.
Bármibe bele lehet kötni
A konfliktus kiváltó oka általában valamilyen – nem feltétlenül (Kuruc.info: már a szóhasználat [„nem feltétlenül”] is arra utal, hogy túlnyomórészt az, értsd: a cigány csak fehérre támad / azt fosztja ki, veri össze, és nem a saját fajtabelijére...) etnikai – „másság”. A hajviselet, az öltözködés, bármilyen tényező katalizátor lehet. Rosta szerint alapvetően nem lehet megszüntetni az erőszakos viselkedést a társadalomban, így nyilván az oktatási rendszer keretei között sem. „Az anómia mindig is jelen lesz, az ilyen erőszakos viselkedés kriminalizációja nem feltétlenül vezet célra.” Számos részrendszeren keresztül a társadalom jobbítására van szükség, ebben a problémakörben rövid távon nem várhatunk eredményeket – tette hozzá a szociológus. Szerinte meg kellene vizsgálni az olyan oktatási módszereket, amelyeket már az Egyesült Államokban sikerrel kipróbáltak. „Nem egyénileg, hanem csoportszinten kell foglalkozni a gyerekekkel.” Rosta ennek két okát is megnevezte: egyrészt így a csoportból korábban kiközösített vagy önként kivált diákok is újra részt vehetnek a közösség életében, másrészt jelentősen csökkenthető a diák-diák, tanár-diák rivalizáció. Nagyon fontos lenne, hogy az órák alatt ne csak a tudás átadása, hanem a nevelés is kapjon fontos szerepet – teszi hozzá a szakember. A tudásalapú társadalom mellett az értékalapú társadalom is éppoly fontos, s mindkettő alakításában az oktatás társadalmi alrendszere sokat segíthet.
Rosta Andrea súlyos gondnak nevezte, hogy nincsen megfelelő kommunikáció a terület dolgozói, szakemberei között. Úgy látja, hogy a tanároknak akár negyedévenként is össze kellene ülniük pszichológusokkal, gyermekvédelmi referensekkel annak érdekében, hogy legyen pontos információjuk a problémás fiatalokról.
